Geofizikai mérések

Tekintse meg geofizikai kínálatunkat:

Elektromágneses módszerek
  • Elektromágneses indukciós vezetőképesség mérés
  • VLF-EM módszer
  • Multifrekvenciás elektromágneses frekvenciaszondázás
Mágneses módszer
Földradar módszer


Egyenáramú és indukált polarizációs módszerek:

Ezen módszerek a földel közvetlen galvanikus kapcsolatba hozott elektródákat használnak. Általában két elektróda szolgál az áram bevezetésére (gerjesztésre), másik két elektróda pedig a létrejött potenciálkülönbség mérésére. A mérésekhez valójában nem tiszta egyenáramot használnak, hanem alacsony frekvenciás váltóáramot (ellentétes előjelű gerjesztések sorozatát), de a mérési eredmények feldolgozásánál az egyenáramú alapelvek használhatóak.

Mérve a bevezetett áramot és a létrejött feszültségkülönbséget, az elektródák térbeli helyzetének ismeretében a közeg látszólagos fajlagos ellenállása kiszámítható. Az elektródák helyzetétől függő szorzó tényezőt geometriai faktornak, vagy "K" tényezőnek nevezzük.

  RO = K x V / I

Egy sík felszínen elhelyezett elektróda négyes K tényezője az áram és potenciál elektródák egymáshoz viszonyított helyzetéből számítható:

  K = 2 x PI / ( 1/AM - 1/AN - 1/BM + 1/BN )

Az így számított látszólagos fajlagos ellenállás egy bizonyos behatolási mélységig és vízszintes kiterjedésig jellemzi a közeg átlagos fajlagos ellenállását. A behatolási mélység nagyban függ az alkalmazott elektróda elrendezéstől, sőt a közeg ellenállás eloszlásától is.


Vertikális elektromos szondázás:

A vertikális elektromos szondázásnál egy kijelölt vonatkozási ponton végzünk különböző behatolási mélységekkel méréseket. A méréseket un. Schlumberger elrendezést használunk, logaritmikus skála szerinti elektróda távolságokkal. A különböző mélységekhez tartozó látszólagos fajlagos ellenállások az elektróda távolságok függvényében adják az un. szondázási görbét. A görbe értelmezésével megállapítható a vonatkozási pont alatti térrész rétegzettsége.


Multielektródás horizontális elektromos rétegszelvényezés:
A szelvényezésnél egy adott behatolási mélységgel rendelkező, választott elektróda elrendezést léptetünk végig egy szelvényvonal mentén, mérve a látszólagos fajlagos ellenállásokat. Az elektróda elrendezéseknek sok fajtája létezik, különböző előnyökkel és hátrányokkal rendelkezve. A leggyakrabban használt elektróda elrendezések: Wenner, Dipól-Dipól, Pól-Pól. A szelvényezést több féle behatolási mélységgel is elvégezve kapjuk a rétegszelvényt. A mérések gyakorlati megvalósításánál egyszerre helyezünk el nagyszámú, egyenközű elektródát, ezért nevezik a módszert multielektródásnak.


Potenciál módszerek:

Gerjesztés alkalmazása nélkül, a természetes potenciál mérésének számos gyakorlati alkalmazása ismert. A vezetőképességgel rendelkező testeket gerjesztve, azok elterjedése a potenciálkép vizsgálatával követhető. Gyakorlati jelentősége van a kutak áramlás vizsgálatánál és a szigetelő fóliák sérülési helyének meghatározásánál.

« Szolgáltatások

Ez a weboldal az Ön kényelmes böngészésének érdekében cookie-kat használ. Elfogadom További információ